スポンサーサイト
- 2017.10.30 Monday
一定期間更新がないため広告を表示しています
- -
- -
- -
Ázsiában, a helyzet változatlan, de mintha múlóban lenne a "semmihez sincs kedvem" depresszióm. A karácsonyt megelőző szürke, hideg időszakot lehet, a Maldív szigeteken vagy vmi ahhoz hasonló, napsütéses, trópusi szigeten kellene töltenem. Aztán, mikor leesik a puha, fehér hó, kigyulladnak a karácsonyi fények és piros lángok nyaldossák a kandalló üvegét haza kell térnem és be kell fészkelnem magam a kandalló előtti, kényelmes fotelba egy nagy bögre, forró, habos kakaóval ... ... és egy remek könyvvel, természetesen.
Puffogni, szinte már kötelező.... a stressz miatt... míg puffogsz, lemegy a stressz és egészségesebb leszel. Plusz, jogom van a puffogáshoz. Főleg, 10 év után. Persze, ennyi idő után, atomot is robbanthatnék, ahhoz is jogom volna...
Na, akkor a könnyed könyves poszt. Sajnos, egyáltalán nem tudtam annyit olvasni 2016-ban, mint amennyit szerettem volna. Természetesen, nem a mennyiségre hajt az ember, de egy normál évben, lazán el lehet olvasni 60 könyvet, vagy annál is többet. Nem sietve, ráérősen, odafigyelve, minőségileg. Ezt, az előző évek bebizonyították.
Már megint közbeszólt az élet. Eredetileg, végre egy könnyed, könyves poszttal jöttem volna, mert … erre tessék.
Mostanában, nagyon elhanyagolom a blogot. Persze, nem azért, mert ne lenne mit írni vagy mert unnám. Egyszerűen csak, valamiféle sűrűbb életszakaszban járok, mint eddig. Azt persze, nem mondanám, hogy ez jó vagy élvezetes. Szívesen kilőném magamat, minimum a Holdra, és továbbra is nagy vágyam a csönd-béke-nyugalom hármasának elérése. Néha úgy érzem, könnyebb megmászni a Himaláját és a Machu Pichut egyszerre egy időben, mint ezt a hármasságot valaha is elérni. De persze, ezt nem panaszként mondom, csupán, realisztikus ténymegállapítás volt tőlem. (...és igen, direkt rájátszottam, hogy vajon, hányszor tudom beleszőni a “persze” szót a mondandómba...; mertcsak)