スポンサーサイト

  • 2017.10.30 Monday

一定期間更新がないため広告を表示しています

  • 0
    • -
    • -
    • -

    Reptéri romantika

    • 2015.07.27 Monday
    • 07:49

    És végre van vmi kis szabadidőm, így folytathatom a hainani élményeket. Szóval, ha küldföldi vagy és belső járattal mész akkor is külföldi vagy. Értem ez alatt, hogy úgy néznek rád, mint egy marslakóra. Ahhoz képest, hogy Kínában rengeteg külföldi van, mindig rácsodálkoznak a fehéremberre. Egyszerűen nem értem. Főleg, annak tükrében, hogy egyáltalán nem úgy viselkedik az ember, mint egy elveszett turista. Egyrészről azért, mert nem elveszett, másrészről meg azért, mert nem turista.
     


     

    Lényeg ami a lényeg, hogy CAN-on keresztül mentünk SYX-re. Hogy jó ötlet volt-e, azt így néhány hónappal az események után sem lehet eldönteni. Minden esetre, a T. Elvtársak úgy döntöttek, hogy karantén alá vonják a repteret az ebola apropóján. Én, addig észre sem vettem, hogy milyen sok feka utazik Guangzhouba. Az ebola kiszűrésére tett kísérlet kész vicc volt, viszont a mi életünkből elvettek bő egy órát. Ennek köszönhetően, egy nagy rohanás lett a csatlakozás elérése. Kitöltöttük az angolul teljesen értelmezhetetlen formanyomtatványt, miszerint nem vagyunk ebolások és az elmúlt 21 napban csak Shanghai-ban tartózkodtunk, majd végre leszállhattunk. Hogy esetlegesen lappang-e vmi bennünk, vagy a repcsin megfertőzött-e minket valamelyik feka, az mellékes volt. A stuff, full vegyvédelmi felszerelésben volt egyébként. A fedélzeten, meg is vizsgáltak egy embert. A fekákat teljesen külön szedték és ki tudja mi történt velük a leszállás után.
     

    A vámvizsgálat óráknak tűnt. Nekem cirka öt perc volt, eF-nek 10. Miután a néni megtalálta az előző vízumomat, simán ment az ügy. eF, kifogott egy tanuló vámost, akinek többet udvarolt az oktató srác, mint amennyit oktatott. Mikor végre már úgy tűnt, hogy végeznek, kitalálta a srác, hogy még nézzék meg a vízjelet is. Így, jó közel tudott férkőzni a lányhoz. Ekkor jött ki a 185-ös, kínai másodpilótánk, aki megengedett magának egy félmosolyt a helyzetet látva. Végül, rohanhattunk a csomagokért. Azért, azt itt meg kell jegyezni, hogy mindenki nagyon kedves és segítőkész volt velünk, a legutolsó gépfegyveres - magát marconának tartó - őrig. A csomagokat, halál lassan pakolták le. Nem tudom, mit tudnak annyit vacakolni. Végtelenségnek tűnt, mire végre hozzájutottunk a két bőröndhöz. A csomagfelvételről rohantunk az átvilágításhoz. Körbe, karikába bolyongtunk a labirintusszerű reptéren.
     

    A guangzhoui reptér nem éppen egy Ferihegy. Ott kezdődik, hogy három szintes és ott végződik, hogy fél magyarországnyi a területe. Mikor átjutottunk az UB ellenőrzésen, ahol megintcsak nagyon segítőkészek és kedvesek voltak velünk, rohanhattunk a B09-es kapuhoz, ami - mint utóbb kiderült -, cirka 2 km-re volt az UB szekciótól. 2db 10 kilós kézipoggyásszal, plusz az elől lévő iratokkal, kalapokkal a kezünkben futottuk le ezt a 2 km-t úgy, hogy közben egyszer elkeveredtünk a labirintusban és infót kellett kérni, hogy jó helyen vagyunk-e? Persze, jó helyen voltunk, de totálisan bekavarodtunk a mozgólépcsők dzsungelébe. Föl-le, föl-le, jobbra, balra, megint föl-le stb. Végül, kilyukadtunk a földszinten, a hátsó szekcióban, ahol eF első lépésre visszahőkölt, mert úgy nézett ki, mint otthon egy igen rosszéletű buszpályaudvarわらう Én meg felsóhajtottam, hogy végre itthon. Hála az égnek, a kínaiak halál nyugodtak, volt bőven időnk - mindenféle késedelem ellenére - pisilésre. Totális otthoni állapotok uralkodtak a női mosdóban, annyi különbséggel, hogy bőven volt papír.

     

    A beszállás is totálisan otthoni volt, annyi különbséggel, hogy szó nélkül előre engedték az öregeket és a kisgyerekeseket. Sőt, szó nélkül hozták a száz éves néninek a tolószéket és fel is rakták a buszra. A többiek meg, amolyan magyarosan nyomultak előrekyu Minket, ellenőrzött a kislány. Ahogy lehúzta a jegyünket, a monitoron rögtön ott volt a fotónk. Egyszerű dolga volt, mert mi voltunk egyedül fehérek és kék szeműek. Volt néhány orosz, de ők szintén az ázsiai kaszthoz tartoztak inkább.

    És megkezdődött az útunk - akkor még nem tudva az idegsokk bácsiról - a Szigetre.

    Kapcsolódó bejegyzés:
     

    Ananasz Miért éppen Hainan?

    スポンサーサイト

    • 2017.10.30 Monday
    • 07:49
    • 0
      • -
      • -
      • -
      コメント
      jo kis kalandok...
      • Riell
      • 2015/08/05 6:36 PM
      コメントする








          
      この記事のトラックバックURL
      トラックバック

      PR

      calendar

      S M T W T F S
           12
      3456789
      10111213141516
      17181920212223
      24252627282930
      << November 2019 >>

      书 / 本

      Pollution

      Csirip

      书 / 本

      2017 Reading Challenge

      2017 Reading Challenge
      Forgoszel has read 0 books toward her goal of 30 books.
      hide

      selected entries

      categories

      archives

      recent comment

      links

      profile

      search this site.

      others

      mobile

      qrcode

      powered

      無料ブログ作成サービス JUGEM