Vérgróf trilógia

  • 2015.08.07 Friday
  • 20:53

Igen nagy várakozással kezdtem neki a könyvnek. Talán azért is, mert két évet várt a listán, mire eljutottam oda, hogy végre! És a legszebb, hogy nem lett csalódás. Azért tartottam tőle egy kicsit, mert ugye Murphy keményen dolgozik ilyenkor, de leszámítva egy-két meglepetést, nem sikerült beleköpnie a levesbe.
 


 

A 100 oldalas szabály, maximálisan él az első könyvre (A vérgróf). Igaz, itt kellett felvezetni és megalapozni az egész sztorit. Egyáltalán nem volt unalmas, viszont tömény mennyiségben ömlöttek rám a szereplők - vagy 200 -, akikkel, első körben egyáltalán nem tudtam kezdeni semmit. 

Aztán - bár később kiderült, hogy ez abszolút tudatos és szándékos - nálam eléggé bezavart a Bram Stoker utánérzés. Olyannyira, hogy meg is ingatott. Azt hiszem, e miatt lett csak 4 csillag a könyv. Szerettem volna, ha Szabolcs vmi teljesen újat talál ki. De nem, így a trilógia végéig kitartott bennem ez az ambivalens érzés.

Ettől függetlenül nem volt unalmas a könyv. Kifejezetten jól sikerült a történetvezetés, sőt izgalmas is volt. Nagy erőssége a könyvnek a hangulatteremtés. Adytól kezdve, Vámbéryn át Draculáig volt itt minden. Fogalmam sincs, hogy tényleg így éreztek e anno, de képes volt annyira magávalragadni ez a korrajz, hogy szerettem volna átruccani egy röpke időutazás erejéig. Szerettem volna beleszagolni a kávézók illatába, belehallgatózni egy-egy írói vitába és megnézni egy-egy korai színdarabot. Ez a hangulat, az izgalmas fordulatokkal együtt végigrepített a könyvön.
 

 

A vérgrófnővel belecsaptunk a háború viharába. A GR-en nyafogtak az emberek, hogy nem sikerült olyan jól, mint az első kötet. Nagyon reméltem, hogy Szabolcs nem esik abba a hibába, hogy egy erős kezdés után mélyrepülésre vált. Nem mindig van annyi egy sztoriban, hogy abból duológia vagy trilógia legyen. Ráadásul, eléggé rossz piaci tapasztalataim is vannak a sorozatokkal kapcsolatban. Bár, a jelenkori tendenciákat látva, ma egy duológia vagy egy trilógia nem számít sorozatnak.

Ennek a kötetnek is a hangulatteremtés volt az erőssége. Szabolcs, ebben úgy látszik, verhetetlen. Míg a Bram Stoker utánérzés miatt kapott csak 4 csillagot a Vérgróf, a Vérgrófnő éppen ezért kapott 3 helyett 4 csillagot. Valahol, a 44. oldalt olvasva fogalmazódott meg bennem, hogy milyen piszok lassan indul be a sztori. Helyenként, iszonyatosan túlírtnak, vontatottnak találtam. Egyszerűen nem olvastatta magát a történet.

Túlzottan belement a hábúrus történelembe, amit, tulajdonképpen mindenki tanult az iskolában, így unalmas imsétlésnek tűnt a helyett, hogy vitte volna előrre a sztorit. Még az a gonosz gondolat is megfordult a fejemben, hogy karakterszámra fizetik az írót. Szabályosan át kellett rágnom magamat ezeken a részeken, mint egérnek a sajton, csak nem volt annyira élvezetes. Szerintem, csaltam is és bizony átugrottam bekezdéseket, oldalakat. Végül is, teljesen irreleváns információk halmaza volt számomra az egész.

Nagyon örültem, hogy a könyv végére felpörögtek az események. A történelemoktatás háttérbe szorult és újra akcióba lendültek a szereplőink. Kár érte, simán lehetett volna feszesebb, pörgősebb, izgalmasabb és 5 csillagos. A szerkesztő, vajon miért nem húzta meg az uncsi részeket?

A trilógia harmadik része - A vértanú - két szálon fut. Az első 40 oldalnál, ez vmiért egyáltalán nem tetszett, de ugye mindig az első 100 oldal a vízválasztó. Az erőssége a kötetnek a hangulatteremtés mellett a korrajz. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy a háború utáni káoszra és a különböző betegségekre építette Szabolcsa a sztorit. Az is jó ötlet volt, hogy ~400 év eltérés volt a két történetszál között. A bajom azzal volt, hogy a “Mátyás király” vonal - azért írom így, mert egyrész igaz, másrészt nem akarom lelőni a poént -, főleg az elején iszonyat dagályos volt számomra. Túlírt, vontatott és dagályos. Viszont, a Szállási Titusz vonal határozottan pörgősre sikeredett. Vagy csak a Mátyás király vonal tükrében volt az. Nem tudom, minden esetre megintcsak átlapoztam - számomra - irreleváns oldalakat. A történet szempontjából tényleg nem számítottak.

Ami megmentette az egészet és végül megkapta a 4 csillagot az maga az ötlet, a hangulatteremtés, a három köteten átvitt remek karakterábrázolások, bár Szállási Titusztól néha téptem a hajam. (Jó lenne végre egy erős FÉRFI karaktert olvasni, aki nem egy bunkó hímsoviniszta állat, hanem tényleg FÉRFI; akár egy remek NŐi karakter mellett, aki nem “jajjistenem, jujj” szőke, agyatlan cicababa.) A történet végére nagyon szépen összeérnek a szálak és olyan dolgokra is fény derül, amire egyáltalán nem lehetett addig számítani. Végül, ezek az apró dolgok húzták föl a regény minősítését.

Szerintem, nem kellett volna ragaszkodni a közel 500 oldalas monumentalitáshoz. A második és harmadik kötet, nyugodtan lehetett volna 200-300 oldalas, pörgősebb, ritmusosabb. Élevezhetőbb lett volna és az említett apróságok 5 csillagik húzták volna az értékelésemet. Minden esetre, nálam megalapozta magát az író a könyvespolcon. Végre gyűlnek a magyar íróim is. Köszönöm.

スポンサーサイト

  • 2017.09.19 Tuesday
  • 20:53
  • 0
    • -
    • -
    • -
    • -
    コメント
    Na, végre egy jó hir!
    • divatmalom
    • 2015/10/23 7:33 PM
    コメントする








        
    この記事のトラックバックURL
    トラックバック

    PR

    calendar

    S M T W T F S
    1234567
    891011121314
    15161718192021
    22232425262728
    293031    
    << October 2017 >>

    书 / 本

    Pollution

    Csirip

    书 / 本

    2017 Reading Challenge

    2017 Reading Challenge
    Forgoszel has read 0 books toward her goal of 30 books.
    hide

    selected entries

    categories

    archives

    recent comment

    links

    profile

    search this site.

    others

    mobile

    qrcode

    powered

    無料ブログ作成サービス JUGEM