スポンサーサイト

  • 2017.10.30 Monday

一定期間更新がないため広告を表示しています

  • 0
    • -
    • -
    • -

    Erős férfi karakterek?

    • 2015.08.10 Monday
    • 07:14

    Mára már nem könyves posztot szándékoztam írni, de nem bírom ki, hogy ne nyavajogjak az erős férfi karakterek után. Nem tudom, hogy ez most vmiféle tendencia vagy csak én fogtam ki az utóbbi 1-2 évben ilyen könyveket, de mintha minden hímnemű karakter csak hímnemű lenne.
     


     
    続きを読む >>

    Q2-Q3 és október

    • 2014.10.24 Friday
    • 05:30

    Az idei év, olvasás ügyileg egy katasztrófa. Igaz, annyi minden történik körülöttem, hogy nem nagyon érek rá leülni és olvasgatni, este pedig kidőlök, mint egy krumpliszsák. Talán, valami rossz-szellem átvonulás van felettünk .... nem tudom, de egy perc nyugalom sincs. Építkezés és az ezzel járó problémák, beázás és e miatt harc a biztosítótársasággal, bokatörés és mankózás, egy hajszálhíján felrobbanó autó, az egész benzinkúttal együtt és az ezen csak mosolygó illetékesek, hogy dehát ez milyen vicces ...... és tényleg, nem is értem, hogy mi miért is idegeskedtünk ezen, a kútüzemeltetővel karöltve ....  Húgom esküvője Nyugaton ... nagyon jól sikerült! Szóval, zajlik az élet és nem érek rá unatkozni. Hátra van még egy zűrös közbeszerzés egy flotta beszerzéssel és egy vízumrendezés, majd egy bejelentés a család felé, hogy bizony idén nem otthon karácsonyozunk, hanem az é.sz. 18°55′ – é.sz. 28°27′-ig terjedő tartományban, valahol a keleti hosszúságon. Sőt, igazság szerint, még közelebb is megyünk hozzájuk kemény 11 fokkal:) Kell a magány, a csönd, a béke és a nyugalom. Reményeim szerint, 12 órákat fogok aludni és 2015-re kipihentebb és minimum 10 évvel fiatalabb leszek.わらう



     

    続きを読む >>

    Nemterv, nemújév, nemfogadalom, nemszámvetés

    • 2014.01.13 Monday
    • 06:05

    Leginkább azért, mert 1.) itt még nincs új év, majd csak 31-vel kezdődik, 2.) soha nem teszek újévi fogadalmakat, mert teljesen haszontalanok 3.) régen nem tervezek már nagyon előre, mert teljesen felesleges. Ember tervez, Isten végez alapon.
     


     

    続きを読む >>

    オーディション

    • 2013.11.22 Friday
    • 06:05

    Valahogy, mindig előrébb járok a beszerzésekkel, mint az olvasással. Igaz, van ebben jó is, hiszen így, sosem fogyok ki a könyvekből, mindig nyúlhatok az új, friss, ropogós “áldozatért”. Valamikor, ez év májusában szereztem be, magyar nyelven ezt a csodát, potom 2 392 forintért, mert nagyon jók voltak a külföldi kritikák. Persze, bosszantó, hogy a karácsonyi akció keretében, jelenleg 999,-ért kapható.

    Sajnos az, hogy nem az eredeti japán nyelvből lett fordítva, hanem az angol fordítást fordították magyar nyelvre, egy kissé megrémített. Ez a sokszoros fordítás sohasem jó, de ezzel nyílván mindenki tisztában van, a kiadó is. Pedig, vannak remek fordítóink is Mayer Ingrid és Nagy Anita személyében, akik tökéletesen fordítanak japán nyelvről magyarra.
     


     
    続きを読む >>

    Friss megjelenések

    • 2013.11.04 Monday
    • 06:06
    Továbbra is utálom a sorozatokat, de azért becsúszott kettő. Az egyik, maximálisan annak köszönhető, hogy nem figyeltem, aztán meg szerelmes lettem. Hogy le vagyunk maradva, az nem kérdés, de legalább a kiadó kijött a következő résszel. És ez nagy szó, Mo-on, mint tudjuk. Viszont, újabb sorozatokba nem kezdek bele. Erre, nagyon figyelek. A meglévőket folytatom, ha kijönnek és van, amelyiknek ráfanyalodom az angol verziójára mert tényleg nagyon érdekes és érdemes lenne befejezni. És nem, nem egy 10 kötetesre tervezett szörnyről van szó, hanem egy sima trilógiáról. Hát ez van. Viszont, van meglepetés is! Igyekeztem, nem divatkönyveket beválogatni:)

    Nos, hallgassunk zenét közben: ゆう★♪ゆう★♪onpu03
     
    続きを読む >>

    ねじまき鳥クロニクル

    • 2013.09.17 Tuesday
    • 06:58
     Haru-chann; annyira látom magam előtt, ahogy mosolygó szemekkel, nagyon ártatlanul szólogat be, igen direkten és keményen a sajátjainak. Felszínes, de annál morózusabb társadalmi hierarchia, mi semmit sem ér, nanjingi mészárlás, a nők igen kedvezőtlen helyzete... a végtelenségig sorolhatnánk. Mindezt egy igen pörgős és nagyon szórakoztató, izgalmas történetbe burkolva. Csalódni, még sose engedett. Mindig magábaszippant és nem enged. Természetesen, mivel magyarul olvasom, nagyon sokat köszönhetünk - meg Ő is! - Erdős Gyuri bácsinak, aki remekül fordítja Murakami gondolatait. Azaz, fordította, Isten nyugosztalja. Murakami, igen komoly történeteit olvasgatva érződik, hogy mekkora felelőssége is van a fordítónak. Persze, fordító, sokmindenki lehet, de m.ű.f.o.r.d.í.t.ó, igen kevés van.



    A tolvaj szarka - A kurblimadár krónikája I. [ねじまき鳥クロニクル] - ugyan olyan komoly társadalomkritikát rejt, mint az 1Q84, ha nem komolyabbat. Nyíltan és direkt feszegeti a japán felelősséget a nagy Kínai-Japán háború idején. Kőkeményen elítéli a nanjingi mészárlást. Hogy ez milyen komoly jelentőségű, csak az érti, aki egy kicsit is otthon van a kínai és japán történelemben és ismeri a háborús eseményeket, illetve az ezekhez való, jelenkori hozzáállást.


    Ráadásul mindezt, képes úgy megírni, hogy az ember észre sem veszi, hogy falja a lapokat, elmerül a könyvben. Izgalmas sztori alá bújtatja. És ahogyan egyre nagyobb függőséggel tudni akarjuk, hogy mégis, mi a csoda fog történni Okada Toruval, óhatatlanul is betekintést kapunk a japán társadalom mocskába, amit ő, kőkeményen megítél és elítél. Hogy ezt, milyen briliánsan teszi, az is mutatja, hogy hazájában, ugyan megosztó, mégis nagyon sikeres és milliók habzsolják könyveit. (40 millió példányban kelnek el könyvei, csak Japánban!) Mindenki tudni és érteni akarja. Az 1Q84 kapcsán is, millió tévéadás látott napvilágot, melyben vitáznak és elemeznek. Professzorokat és különféle szakértőket kérnek fel. Az ember pedig, röhögve nézi ezeket (márha, ért  japánul).


    A történetet, ahogyan azt kell, igen pimasz és hatásvadász módon fejezi be. Pontosabban, hagyja félbe. Az ember, azonnal és megszállottan nyúl(na) a második kötet felé, és szünetet sem tartva kezd(ene) bele az olvasásába.


    Nyomdahiba: 9


    Könyv:

    Fordító:

    Kiadó:


    Kiadó: GEOPEN KÖNYVKIADÓ KFT. 

    Oldalak száma: 988

    Fordító: Erdős György

    ISBN: 9789639765696 (I. kötet: 9789639765788)

    Kiadás éve: 2009 

    Ár: 7 500HUF - 6 000HUF (a 3 kötet együtt) / ~25€~20€/~205Y~164Y



    Madár, mint próféta - A kurblimadár krónikája II. [ねじまき鳥クロニクル] -  semmivel sem volt rosszabb, mint az első rész. Murakami, abszolut tartotta a szinvonalat, sőt, igen durva, önismereti pszichonalízis alá vetette a főszereplőjét, sok szimbólumot és utalást felhasználva. Az ember, csak kapkodja a fejét. Mindeközben, Okada Toru, Toru-csanná lesz, majd elveszíti nevét. Zseniális jellemfejlődési megoldást talált az író. Bár, nagyon rögös úton vezeti végig a karaktert a felismerésig. És közben, a felszínen folyik a sztori, amit olyan karakterek szinesítenek, mint Kaszahara Mei, a tizenhat éves, problémás kamaszlány. Na, az ő karakterére is, nagyon érdemes odafigyelni, sok érdekes információt rejt.


    Kifejezetten érdekesek a szereplők reakciói az egyes szituációkban. Nem is Japánról és japán íróról lenne szó, ha nem jelenne meg az öngyilkosság eshetősége. A karakterek viszonya is nagyon japános. De talán többet nem is nagyon szabadna írnom, mert még a végén lelövöm a poént. Hihetetlen tömény masszában löki az információk tömegét ránk Murakami. Nagyon nehéz spoilermentesen írni a könyvről.


    Minden esetre, az ember ugyan úgy falja a lapokat, mint az első kötetnél, és ugyan, a befejezés nem annyira pimasz, mint az első kötet esetében, az ember azonnal nyúl a harmadik könyvért, ami igencsak meglepő eseményeket rejt.


    Nyomdahiba: 12


    Könyv:

    Fordító:

    Kiadó:


    Kiadó: GEOPEN KÖNYVKIADÓ KFT. 

    Oldalak száma: 988

    Fordító: Erdős György

    ISBN: 9789639765696 (II. kötet: 9789639765788)

    Kiadás éve: 2009 

    Ár: 7 500HUF - 6 000HUF (a 3 kötet együtt) / ~25€~20€/~205Y~164Y



    A madarász - A kurblimadár krónikája III. [ねじまき鳥クロニクル] -  És, a meglepő események mellett csalódás is. Oké, hogy taglalja a japánok, háborúban való szerepét. Felsorolja az elhibázott döntéseket, keményen a fejére olvas a japán hadseregnek és népnek; van itt minden, szociokritika,  a néplélekre való, pszichológiai nyomásgyakorlás, a Halhin-goli csata és a mandzsúriai értelmetlenségek felemlegetése; de. És igen, itt jön egy de, ugyanis, iszonyatosan vontatott formában sikerül mindezt közreadnia. Már-már unalmas. Ez nem is jó kifejezés, mert ennek ellenére igenis, egyre kiváncsibb az ember a történet végére. Szívesen előrelapoztam volna. Egyre kiváncsibbá váltam, hogyan oldja fel a helyzetet.


    Sehogy. Pedig, mikor megjelent Usikava a 139. oldalon, nagyon megörültem! Határozottan vitt egy kis színt a dolgok folyásába, de aztán, Murakami, gyorsan leépítette a tagot és nem sokkal később (441 oldalas a köny), Toru-csant is. Kurtán-furcsán, összecsapva, sietve fejeződik be a sztori. Lehet, hogy nem mindenkinek, de nekem határozottan igen.


    Mikor Okada Toru - itt már újra Okada Toru, aki végre a sarkára állt és hátra hagyta “torucsanságát” - [Spoiler] utojára lemászik a kútba, hogy visszahozza Kumikót [Spoiler vége], Murakami, még tartja a szinvonalat. Ugyan, ez is vontatottabbra sikeredik, mint az előző kötetek kutas jelenetei, de még mindig élvezhető és pörgő. Hihetetlenül jól vezeti a szálat, végre nincsenek felesleges kitérők, mint eddig, a megoldás egészen zseniális, mégis hiányérzetem volt. Valahogy, nem lett kerek egész a dolog.


    Nem értem, miért kell erőltetni a trilógiákat, ha a harmadik kötet végére elfogy a lendület, az ihlet, a szufla. Az 1Q84 esetében is így volt. Ott is a 3. kötet végére hagyta el Kalliopé - elnézést azoktól, akik ezt most zokon veszik, tisztában vagyok vele, hogy ez a kis könyvecske nem ér föl sem az Iliásszal sem az Odüsszeia eposzokkal - Murakamit. És, sajnos, ezen már  Euterpé sem tudott segíteni ezzel a Rossini művel.


    Nyomdahiba: 12


    Könyv: (kegyetlen, kőszívű vagyok ezzel a 3-sal)

    Fordító:

    Kiadó:



    Kapcsolódó:

     Miről beszélek, amikor futásról beszélek?

    1Q84 - első könyv

    1Q84 - második könyv

    1Q84 - harmadik könyv

    圍棋/囲碁

    • 2013.02.13 Wednesday
    • 00:49
     Hihetelenül jó és izgalmas volt a könyv. Nem hiába nyert el annyi díjat. Írónője egyébként, már 8 évesen learatta első sikereit Pekingben, mint költő. A gójátékos című könyvét, már Franciaországban írta, francia nyelven 2001-ben. Az írónőről, Shan Saról és az általa elnyert díjakról ITT olvashattok. A go játékról pedig, ITT.


    A történet, két szálon fut. Az egyiken, egy 17 éves kínai kislány mesél E/1-ben, a másikon pedig egy fiatal japán katona, akit Mandzsúriába vezényeltek a nagy kínai-japán háború idején. Shan Sa, nagyon finoman mutatja be az akkori kor társadalmát, a japán-kínai szembenállást, azt, hogy milyen lehetőségeik voltak az embereknek a '30-as évek Mandzsúriájában.


    Senki ne gondolja, hogy egy laza szerelmi sztorit fog kapni. Annál, sokkal mélyebb dolgokról van itt szó. Komoly társadalmi problémákról, korrupcióról, hazaárulásról, szembenállásokról, társadalmi normákról, kiközösítésről, felelősségről és kötelességről. Igazi, ázsiai stílusban. A könyv, igazán annak lesz értékes és érthető is egyben, aki nyitott a keleti kultlúrára, aki valamelyest ismeri nem csak a társadalmat, a szokásokat, hanem az ázsiai történelmet is. 


    Kethyt szeretném idézni, mert igazán jól összefoglalta: "Vegyes érzelmekkel álltam neki ennek a könyvnek. A vegyes negatívabb részét a keleti kultúráktól való idegenkedésem okozta. Az a sok formalitás, tradicionalitás nekem már túl sok. Másrészről pedig az a véleményem, hogy ahhoz hogy otthon lehess egy könyvben nem mindig elég a sztorit olvasnod. Az otthonossághoz kell az is, hogy megértsd azt az egy-egy mondatot, ami a szerző identitásából fakad, ami a sztori szempontjából ugyan nem fontos, de a könyvben való élésed szempontjából igen. És mi adja meg a szerző identitását a saját életszituin túl? A történelem, az irodalom, a kultúra. Ezek nagyvonalakbeli ismerete nélkül nehéz. Így míg nyugodtan veszek kézbe európai vagy még amerikai íróktól is könyvet a kezembe, addig az ismeretlent képző keleti világ pont a fentiek miatt kicsit riaszt."


    Talán, éppen Kethy által megfogalmazottak miatt hitték sokan Murakami, 1Q84 trilógiáját egy "lassan hömpölygő szerelmes sztori"-nak. Miközben, egyáltalán nem az. A könyv befejezése tökéletesre sikerült. Ilyen lenyűgözően szép, hatásos befejezéssel, utoljára Dimitrij Gluhovszkij, Metró 2033 c. regényében
    találkoztam.

    A könyvet köszönöm Dalminak!

    Könyv: 
    Fordító: 
    Kiadó:

    Shan Sa: A gójátékos/La joueuse de go (2001)
    Fordító: Tótfalusi Ágnes és N. Kiss Zsuzsa
    Kiadó: Ulipus-ház Könyvkiadó Budapest, 2007.
    ISBN: 9789639752597
    Ár: 2 849 HUF (~10€)

    1Q84 - második, harmadik könyv

    • 2013.02.11 Monday
    • 06:40

    A második könyv, hasonlóan izgalmas és pörgős volt, mint az első. Talán, fontos megjegyezni, hogy Erdős György halála után - csupán, az első négy fejezet lefordítására maradt ideje -, Nagy Anita vette át a könyv fordítását. Nagy Anita, Japánban élő magyar, aki remekül beszél japánul, de ugye ez még nem garancia arra, hogy valaki jól is tudjon fordítani. Ebben az esetben viszont elmondható, hogy ez a kényszerű fordítóváltás nem okozott törést a történet kohéziójában. Ha nem szerepelne információként az első oldalakon, hogy Nagy Anita honnan vette át a munkát Erdős Györgytől, fel sem tűnne. Gratulálok! Sikerült megőrizni a stílust, a lendületet ami, szerintem nagyon is fontos.

    A második könyvben, a súlyos társadalomkritikák háttérbeszorulnak és Haruki elkezd komolyan foglalkozni a történettel. Olyannyira, hogy Naoko Ajumi karakterét meg is öli. Bőven elég, hogy egy kemény, öntudatos, céltudatos, független, magáról gondoskodni tudó nő a története főszereplője. Ami ugye, teljesen idegen a japán kultúrától. Nem is csodálom a heves vitákat - belenéztem néhány beszélgetésbe az interneten -, hiszen eléggé keményen és szókimondóan mond kritikát Haruki a japán társadalomról.

    A történet, számomra, valahol a 191. oldaltól vált egyre érdekesebbé és izgalmasabbá. Határozottan felpörögtek az események, méghozzá annyira, hogy a 291. oldaltól már letehetetlenné vált a könyv. Annyira fokozódott a helyzet, hogy tudni akartam, mi fog történni. Nem mondok semmit, csak annyit, hogy hihetetlen, váratlan fordulatok következnek be. Így, legalább nincs spoiler

    Ami elkeserítő, hogy 14 nyomdahiba van a könyvben. A nyelvtani hibák számolgatásába már, régen belefáradtam, de arra még maradt erőm, hogy húzzak egy-egy strigulát a nyomdahibák esetén. Az azért sokat elmond a mai magyar könyvkiadásról, hogy az általános iskola 5. és 6. osztályos nyelvtani tananyag sem ismeretes a szerkesztők, az olvasószerkesztők és a nyelvi lektorok számára. Sajnálom, lehet, én vagyok naiv, de határozottan meg vagyok döbbenve. 

    Könyv: 
    Fordítók: 
    Kiadó: 


    A harmadik könyv, lassabban indul be, de egyáltalán nem zavaró. Számomra, a 163. oldaltól indultak be az apró izgalmak, aztán, újabb váratlan fordulatokban lehet részünk, aminek köszönhetően egyre összetettebbé, bonyolultabbá válik az ügy. Több könyves bloggernél olvastam, hogy nagyon idegesítette őket Usikava karaktere. A 360. oldal környékén, személy szerint, eljutottam oda, hogy imádtam Usikavát, határozottan cuki pofának tartom, míg az NHK-díjbeszedőtől már a hajamat téptem, annak ellenére, hogy pontosan érthető volt a szitu. Ha jól emlékszem, akkor Goodreadsen azt jegyeztem föl magamnak, hogy az NHK-díjbeszedő az, akit az ember nagyon szeretne egy könnyed, laza mozdulattal fejbelőni.  És persze, szerettem volna egy olyan őrangyalt, mint Tamaru.


    Sajnos, a 19. fejezetnél - Usikava szála - megtört a könyv lendülete, a sztori dinamikája. Ezen, teljesen meg is lepődtem. Kellett is idő, mire újra összeszedte magát Haruki története. Olyan volt a hatás, mintha muszájból, kötelességből írta volna, hogy meglegyen az oldalszám. Pedig, szerintem, nem feltétlenül fontos 600 oldalas könyvet írni, ha el tudjuk mondani a sztorit 500 vagy 550 oldalban. Velem, nagyon ritkán esik meg, hogy átugorjak bekezdéseket, de az első két kötettel ellentétben, itt, a harmadik könyv esetében bizony, ez megesett. Nem is egyszer Tudom, hogy Mr. Murakami minden nap leül írni, kötelességszerűen, de azt kell hogy mondjam, hogy az íráshoz ihlet is kell. Muszájból, soha nem születik semmi jó. És ez itt érződik is. Ugyanakkor, a könyv végeztével hiányérzetem maradt. Nem, nem jó érzésű hiányérzetem, hanem negatív. Itt, felesleges, törést okozó bekezdések, ott pedig hiány. Aomame és Tengó szálát nagyon szépen varrta el, de a többi szál, valahogy függőben maradt. Most vagy nem volt kedve befejezni; megvolt a 600 oldal, nem lehetett többet írni, vagy valamikor tovább szeretné vinni valamelyik, befejezetlen szálat??? És itt nem lehet azt mondani, hogy képzelje hozzá az olvasó ...  Persze, ez abszolúte szubjektív a részemről. Esetleg, jól jött volna egy prológus. És senki nem értse félre, nem olyan konkrét dologról van szó, hogy akkor írja meg, hogy pl. az öreg hölgy meghal(t) vagy valami hasonló!

    A kiadó, javult valamennyit, mert itt már csak 9 nyomdahiba volt. Ezek szerint, ha jobban odafigyelnek, tudnak jobb munkát is kiadni a kezükből, hiszen az első könyvnél még 22 nyomdahiba volt.

    Könyv: 
    Fordító: 
    Kiadó:  (Ultra vajszívű vagyok ezzel a 3 csillaggal! De csak a javuló tendencia miatt!!!)

    Murakami Haruki: 1Q84 - második könyv/1Q84 Book 2 (2009)
    Murakami Haruki: 1Q84 - harmadik könyv /1Q84 Book 3 (2010)
    Fordítók: Erdős György (✝2011), Nagy Anita
    Kiadó: Geopen Kiadó Kft., Budapest, 2011.
    Kiadó: Geopen Kiadó Kft., Budapest, 2012.
    ISBN: 9789639973510
    ISBN: 9789639973626
    Ár: 3 990HUF - 3 192HUF (~14€ ~11€)
    Ár: 3 990HUF - 3 392 HUF (~14€ ~12€)

     Murakami Haruki: 1Q84 - első könyv (2011)
     Murakami Haruki: Miről beszélek, mikor a futásról beszélek? (2012)

    1Q84 - eslő könyv

    • 2013.02.05 Tuesday
    • 06:35
     Nagyon izgalmas volt az első könyv, alig tudtam letenni, pedig haladnom kellett a hétköznapi dolgokkal is. Nem értem, miért mondják sokan, hogy lassan hömpölyög, mikor nagyon is pörögnek az események és az ember totális extázisban van, hogy akkor most mi fog történni. Ugyanis, annak ellenére, hogy bizonyos dolgokat előre lelő az író, mégsem elhet tudni biztosra.
    Igazán, azt sem értem, hogy sokan, miért úgy írnak erről a könyvről, mint szerelmes regényről Lehet, velem van a baj, bár, mióta valaki közölte velem, hogy totál hülye vagyok, mikor véletlenül megemlítettem, hogy Jackie Collins eléggé kemény társadalomkritikát fogalmazott meg a Csak rock című munkájában, mondván az csak egy szar ponyva, már semmin sem lepődöm meg. Az persze, más kérdés, hogy a plebsnek kell a sekélyes, szex-szerelem-megcsalás sztori. Ezzel lehet eladni a könyvet. De hát, nem éppen erről van szó, sem ott, sem itt. Persze az is lehet, hogy a diktatúrában felnőve, túlságosan is hozzászokik az ember, hogy mikor a Nagy Gerneráció a "fű-fa-virág"-ról énekel, akkor tulajdonképpen nem a "fű-fa-virágról" van szó.


    Haruki is szépen énekel a "fű-fa-virág"-ról, el is tudja adni a könyveit. Nem csak egy szűk kis rétegnek, hanem a plebsnek is. Mert hát, így lehet ebből megélni. De azért jócskán van benne szociokritika. Szépen elmondja a véleményét a japán társadalomról. Pontosan elmondja, hogy szerinte mi nem jó. Mit kellene másként csinálni és ideje lenne, ha a japán társadalom végre felnőne és modernizálódna is, mégha japán keretek között is. Talán, túl durvának és szókimondónak is tarthatják egyesek. Tartsák. (Arról nem beszélve, hogy kényes, tabu-témákat is emleget-feszeget.) Minden esetre, abszolút igaza van. Nem mintha a társadalmi változások ne indultak volna be. Nem csak Japánban, hanem Kínában és Koreában is. Hogy ez mennyire jó vagy rossz irányba halad, az már teljességgel szubjektív megítélés kérdése, döntse el ki-ki maga. És hát, az idő is megmutatja majd, hogy helyes e az irány. Addig is, izgatottan olvasom a második könyvet.


    Könyv: 
    Fordító: 
    Kiadó:  (csak nyomdahibából 22-t számoltam össze, no comment)

    Murakami Haruki: 1Q84/1Q84 (2009)
    Fordító: Erdős György
    Kiadó: Geopen Könyvkiadó Kft., Budapest, 2011.
    ISBN: 9789639973305
    Ár: 3 990 HUF - 3 791 HUF (~13€ ~12,7€)

     Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor futásról bszélek?

    Sajnálatos tény, hogy Erdős György műfordító, 2011. januárjában elment. Érdkes interjú olvasható vele, illetve fennmaradt egy TV interjú is:

     "Imád öltözködni" - Erdős György műfordító Murakami Harukiról
     TV- interjú

    Fuss, Forrest! Fuss!

    • 2013.01.21 Monday
    • 07:24
     Hu! Hát, nagyon jó volt a könyv. Meg ugye, elve nagyon jó stílusban ír Haruki, mégha nekem néha egy kicsit önbizalomhiányosnak is tűnik Öőő, de hát ugye nem a páciensem, így maradnék a könyvnél

    Ugyan, azt írja, hogy nem lehet tanítani az írást, a regényírást; no meg a futást sem, de azért ez a könyv valahol, mégiscsak egyfajta tankönyv. Ha másra nem is okít, de arra mindenképpen, hogy csak akkor érhetsz el bármiféle sikert, ha van rendszeresség abban, amit csinálsz. Ha csak ímmel-ámmal nyúlsz a dologhoz, akkor hiába álmodozol róla, nem fogsz célba érni. Akár, pszichológusnak is mehetett volna Murakami úr Kiváncsi vagyok, milyen terápiákat tartana.


    Határozottan fellelkesültem. Leginkább talán azon, hogy nem vagyok egyedül a hülyeségeimmel és van a világon még egy olyan "hülye", mint én. Szuper! Bár, én már nagyon régen nem szidom úgy magam, ahogyan ő. Egyszerűen, semmi értelme. Nagyon örülök, hogy erre rájöttem, még 64 éves korom előtt. Persze, nekem volt itt egy diktatúra, ami sok mindenre megtanított, sokkal előbb, mint azt az emberek egy békés demokráciában megtanulják. Az is igaz, hogy így van még miről írnia

    "A legfontosabb, amit az iskolában megtanulunk, az az, hogy a legfontosabb dolgokat nem lehet az iskolában megtanulni." (50. old.)
    Nagyon ajánlom ezt a könyvet mindenkinek. Aki egy kicsit is megingott a dolgában, akinek problémái vannak a kitartásával vagy csak egyszerűen képtelen az idejét beosztani megfelelően. Tudom, hogy kevés a 24 óra, de mégis, rengeteg minden belefér. Leginkább az, amire az ember időt akar szakítani, ami fontos. De ugye azt, hogy mi a fontos, azt nekünk magunknak kell meghatároznunk.

    "Schubert vagy Mozart, meg bizonyos költők és rockénekesek módjára rövid idő alatt, félelmetes lendülettel elhasználni az áradó tehetséget, drámai körülmények között, fiatalon meghalni, majd legendává válni életútnak talán vonzó, de nagy többségünk számára valószínűleg nem szolgál útmutatással." (77. old.)

    Néhány szó a kiadóról: egy részről, hatalmas nagy meglepetés. Összesen, egy, azaz 1 nyomdahibát találtam a 167 oldalon. Persze, a 167 oldalhoz képest ez is sok, de a mai tré felhozatalban, ennek már bizony örülni kell. És, tényleg meg is lepődtem. Másrészről viszont, nem értem, miért van gondja a szerkesztőknek az ikes igékkel. Legalább, következetesen használnák. Jól vagy rosszul. De még következetesség sincsen benne. Ah! Illetve, örültem volna, ha a belső borítón feltüntették volna, hogy Nagy Anita az angol vagy a japán nyelvű kötet alapján fordította e a könyvet. Tehát, apróbb hibák előfordulnak. Ennek ellenére hajrá! És emeljétek még a minőséget!

    Könyv: 
    Fordító: 
    Kiadó: 

    Murakami Haruki [村上春樹]: Miről beszélek, amikor futásról bszélek?/What I Talk About When I Talk About Running/走ることについて語るときに僕の語ること (2007/2010)
    Fordító: Nagy Anita
    Kiadó: Geopen Könyvkiadó Kft., Budapest, 2012.
    ISBN: 9789639973817
    Ár: 1 992HUF - 2 490HUF (~7€ ~8,5€)

    PR

    calendar

    S M T W T F S
          1
    2345678
    9101112131415
    16171819202122
    23242526272829
    3031     
    << August 2020 >>

    书 / 本

    Pollution

    Csirip

    书 / 本

    2017 Reading Challenge

    2017 Reading Challenge
    Forgoszel has read 0 books toward her goal of 30 books.
    hide

    selected entries

    categories

    archives

    recent comment

    links

    profile

    search this site.

    others

    mobile

    qrcode

    powered

    無料ブログ作成サービス JUGEM